Történet

A Soproni Vasutas Sportegylet a labdarúgó szakosztály megalapításával 1921-ben jött létre, és azóta a labdarúgáson kívül több sikeres, országos és nemzetközi hírű szakosztályt - így pl.  kosárlabda , tenisz, ökölvívó, asztalitenisz, jégkorong, vívó, teke, sakk, természetjáró, triatlon stb. – működtetett.

 

Ha nem is a labdarúgók érték el a legkiemelkedőbb eredményeket, mégis ezen a szakosztályon keresztül vált ismerté a Soproni VSE név országszerte, hiszen a labdarúgók a ’30-as években már a Nemzeti Bajnokságban szerepeltek, hol a második, hol a harmadik osztályban. Az 1936-os évben Kőmíves Imre személyében olimpiai válogatottja is volt a szakosztálynak. A ’40-es években két alkalommal is osztályozót játszhatott a csapat az NB I.-be jutásért, de mindkétszer elveszítette azt.

 

Az ’50-es, ’60-as években is a Nemzeti Bajnokság 2.-ik és 3.-ik vonalában játszott az együttes, többször 4-5 ezer néző élvezte a kitűnő játékosokból álló és szórakoztató játékot nyújtó GYSEV tulajdonú csapat játékát. Régebben az SVSE – SFAC, később az SVSE – Soproni Textiles rangadók jelentették az év egyik legrangosabb sporteseményét Sopronban és környékén.

 

A ’70-es években az NB III-ban szerepelt a szakosztály, 1976 – ban a soproni közlekedési csapatok fuzionáltak és megalapították a Soproni Közlekedési SE-t, amely aztán a kellő motiváltság hiánya miatt 1978-ban kiesett a 4×20 csapatos NB III-ból. A városnak a Textiles jogán NB II-es csapata lett SSE néven, melynek keretébe 8 volt vasutas játékos is bekerült.

 

AZ SVSE-nek azonban újra kellet kezdeni mindent, hiszen a legutolsó, azaz a járási bajnokságba sorolták be. A fiatal játékosokból álló vadonatúj csapat átérezte a nehéz helyzetet, és 2 év alatt 2 bajnoki címet szerezve 1980-tól legalább ismét a megyei I. osztályban játszhatott 16 éven keresztül. 1996-ban ismét bajnoki címnek örülhettek a Lővérek alján és a csapat visszakerült a régmúlt dicsőségét idéző Nemzeti Bajnokság III-dik osztályába. Itt 2000-ben a 4. helyezéssel érte el az új időszak  legjobb eredményét és ősztől a kvalifikációs NB II-es bajnokságban játszhatott fél évet, de 8 csapatból ismét a 4. helyet érő teljesítmény csak az újbóli NB III-as tagsághoz volt elegendő, ahol ezután gyötrelmes 2 év következett, egy 13-dik és 14-dik helyezéssel.

 

A labdarúgó szakosztály megalapítása óta jelentős szerepet tulajdonított az utánpótlás nevelésnek és több volt SVSE játékos is eljutott más csapatokban szerepelve az NB I-ig, így pl. Gangl László (Haladás), Deák Gábor, Borsos István (Soproni LC), Ferencz Gyula (Salgótarjáni BTC), Varga István (Vasas), Majoros Zoltán (Soproni LC, Haladás). De ugyan így több NB I-ben szerepelt labdarúgó is játszott a Soproni VSE-ben, a leghíresebb közülük a 16-szoros válogatott, tragikus sorsú volt Ferencváros labdarúgó, Simon Tibor, aki élete utolsó bajnoki mérkőzését játszotta és utolsó gólját lőtte 2002 tavaszán az SVSE-GYSEV színeiben, edzőtársával, Farkas Józseffel együtt szerepelve. Itt játszott  Mlinkovics László (FTC, MATÁV), az olimpiai válogatott Kucselata János (Videoton), Tikosi Gyula (MTK), Katona Sándor, Balaton Vilmos, Kovács Tibor (Soproni LC), Kelemen Zsolt (Vác), Takács Péter (MATÁV).

 

A csapatban régen és most is több vasutas dolgozó is játszott, a keret és a  kezdőcsapat zömét vasutasok alkották, akik közül volt és van rendelkező forgalmi szolgálattevő, átmenesztő, rakodásirányító, raktárnok, műszerész, diesel járműszerelő, előadó, osztályvezető helyettes, diszponens, gépkocsivezető és még sorolhatnánk.